Szophoklész az ókori görög dráma egyik legnagyobb alakja volt, feltehetően Kr. e. 497/496 és 406/405 között élt Athénban, egy tehetős családban született, és már fiatalon a város szellemi és politikai életének közelébe került. Nemcsak költőként, hanem közéleti emberként is fontos szerepet vállalt, katonai és vallási tisztségeket is betöltött, miközben a színházi versenyeken sorra aratta sikereit. Művészetének legnagyobb újítása az volt, hogy az emberi sorsot, a döntés felelősségét és az isteni renddel való szembesülést a korábbiaknál mélyebb lélektani és erkölcsi összetettséggel jelenítette meg. Tragédiáiban gyakran jelenik meg a tudás és a vakság, a hatalom és a felelősség, a családi kötelékek és a törvények ütközése, valamint az a fájdalmas felismerés, hogy az ember sokszor éppen azt nem látja, ami a legközelebb van hozzá. Ezek a témák ma is erősen hatnak, mert a bizonytalanság, az önismeret hiánya, a vezetői felelősség és az erkölcsi döntések kérdései a modern világban is éppoly égetőek, mint az ókorban. Szophoklész öröksége abban rejlik, hogy a tragédiát nem pusztán sorscsapásként, hanem az emberi jellem és választás drámájaként mutatta meg, ezzel évszázadokra meghatározta az európai irodalmat és színházat. Ma is azoknak ajánlható különösen, akiket érdekel a klasszikus dráma, az emberi lélek mélységei, a morális dilemmák és az a kérdés, hogyan lehet méltósággal szembenézni az elkerülhetetlennel.