Jean-Jacques Rousseau 1712-ben született Genfben, és élete nagy részét nyughatatlan vándorlás, szellemi keresés és állandó viták kísérték; órásinasból, zenészként, másolómunkákból és önképzésből jutott el a felvilágosodás egyik legnagyobb hatású gondolkodójává. Pályáját nemcsak filozófiai írásai, hanem regényei, társadalomkritikája, nevelésről vallott nézetei és önéletrajzi művei is meghatározták, amelyekkel alapvetően formálta a modern európai gondolkodást. Rousseau különösen fontos alakja lett annak a vitának, amely az ember eredendő jóságáról, a társadalom romboló hatásáról, a szabadságról, az egyenlőtlenségről és a nevelés feladatáról szól; ezek a kérdések ma is elevenek, amikor a közösség és az egyén viszonyát, az oktatás célját vagy a természethez fűződő kapcsolatunkat gondoljuk újra. Írásaiban egyszerre van jelen az érzelmek őszinte ereje és a társadalmi igazságtalanságok bátor bírálata, ezért művei ma is megszólítják azokat, akik érzékenyek az emberi méltóság, az önazonosság és a szabadság kérdéseire. Öröksége abban áll, hogy nemcsak a filozófiát és a pedagógiát, hanem a modern énkép, a politikai gondolkodás és a természet iránti érzékenység alakulását is mélyen befolyásolta. Rousseau olvasása különösen azoknak ajánlható, akiket érdekel az ember belső világa, a nevelés, a társadalom kritikája és a szabadság nagy kérdései.