A keletkezésről, szereplőkről, helyszínekről háttérinformációkat, a meséből részleteket lehet olvasni a könyv honlapján:
https://hetedhetvilag.wixsite.com/hetedhetvilag
Hol voltam, hol nem voltam, réges-régen – még lányom születése előtt – megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy egy meseregényt írjak. Nem vagyok ugyan író, legfeljebb annyiban, hogy míg sokaknál a gyermek és fiatal kor vágya írásművek létrehozására elmúlik, bennem megmaradt a késztetés az írásra. Azt tudtam, hogy létező meséket fogok alapul venni, mert mindig is többnek tartottam ezeket a történeteket, mint afféle, a gyerekek szórakoztatására vagy álomba ringatására kiagyalt, leegyszerűsített-lebutított irodalmat. A mesék célját és tanítását, a mögöttük meghúzódó szimbólumrendszert, az őket tápláló őshiteket és hagyományokat szerettem volna – átformált módon és összefüggésekben – a mesém alapjává tenni. Így lett történetem éltető szíve-középpontja a népmeséink világa. No persze némileg átalakítva; az alakokat, helyszíneket, fordulatokat részletesebben igyekeztem leírni, kézzelfoghatóbbá, színesebbé-szagosabbá, jobban elképzelhetővé tenni e világot.
Egy szó, mint száz, Hetedhétvilágban az olvasó gyermekkorának meséivel találkozhat újra - modern köntösben.
A Hetedhétvilágot lányomnak, Veronikának ígértem és írtam. Felnőttkorba lépése előtt szerettem volna átadni azt a mesébe szőtt gondolatot, hogy a külső, szemmel látható és sokszor szürkének vagy feketének látszó, a kizárólag anyagi és mérhető, a kiábrándítóan komoly-komor felnőtt-világon innen vagy túl, de van valami más is, ami ezeknél sokkal lényegesebb. Valami, amit felnőve a legtöbb ember elfelejt, de amit a gyerekek még jól ismernek, éreznek és értenek. Hát ezért született a Hetedhétvilág. Sok év kutatással - előkészítéssel, még több év írással és a tervezettnél több évvel későbbi befejezéssel. Az igen terjedelmesre sikerült mesét épp, hogy gyermekkorának végén tudtam átnyújtani lányomnak.
No persze lehet, hogy mindkettőnknek sok időt megtakaríthattam volna, ha csak az ajánlást írnom meg, mert abban végül is benne van minden, amit neki mondani akartam:
“Veronikának, hogy sose felejtse el látni a láthatatlant.”
Aki nem hiszi, járjon utána!