Hosszú ideig úgy gondoltunk az univerzumra, mint egy hatalmas dolgok gyűjteményére: részecskékre, tárgyakra, testekre, egyénekre. Különálló, elhatárolt entitásokra, amelyek mindegyike saját stabil identitással rendelkezik, és egy olyan térben merülnek el, amely befogadja őket, de valójában nem egyesíti őket. Ez egy erőteljes, megnyugtató kép, amely lehetővé tette a modern tudományt, a technológiát, sőt magát a világ racionális irányításának gondolatát is.
Mégis, ma ez a kép mély repedéseket mutat. Az elmúlt évtizedekben a kortárs fizika, különösen a kvantum-összefonódás felfedezésével és kísérleti megerősítésével, radikális fogalmi fordulatot hozott: alapvető szinten a valóság nem elszigetelt tárgyakból áll, hanem kapcsolatokból. Rendszerek közötti kapcsolatok, amelyek egyszer kapcsolatba kerültek, többé nem írhatók le független entitásokként, még akkor sem, h , amikor térben nagyon messze vannak egymástól. Tulajdonságaik már nem az egyes részekhez tartoznak, hanem az egészhez. Ez nem költői metafora, sem filozófiai spekuláció: ez szilárd, laboratóriumban igazolt kísérleti tény.
Ebből a felismerésből született ez a könyv. Abból a megállapításból, hogy a tudomány, éppen a legszigorúbb magjában, egy olyan univerzumról kezdett mesélni nekünk, amely mélyen eltér attól, amelyben azt hittük, hogy élünk. Egy olyan univerzumról, amelyben a szétválasztottság nem eredeti, hanem származékos; amelyben a kapcsolatok nem kiegészítő jellegűek, hanem alkotóelemek; amelyben a valóság egysége nem misztikus hipotézis, hanem az adatok meglepő következménye.
Egy érthető, de fogalmilag igényes útvonalat követve a könyv végigkíséri az olvasót a „tárgyak világának” klasszikus látásmódjától a kvantumfizika születéséig, egészen a relációs valóság ontológiai, filozófiai és kulturális következményeiig. Ezen az úton szembesülünk az egyik nagy, még mindig megoldatlan rejtéllyel is: a tudattal. Mi is az? Csak az agy helyi terméke, vagy lehet, hogy egy szélesebb valóságszerkezet része?
A szerző érdeklődéssel tekint az univerzális tudatmező hipotézisére, amelyhez minden élőlény valamilyen módon kapcsolódna. Nem mint kinyilatkoztatott igazságra, hanem mint racionális lehetőségre, amelyet fel kell tárni és kritikusan össze kell vetni más értelmezésekkel – a materialista redukcionizmustól és -tól az emergentizmusig, a panpszichizmustól az információs elméletekig.
A „Minden összefonódik” nem egy vigasztaló szlogen. Ez a létezés új nyelvtana, amely megváltoztatja azt, ahogyan a világra, magunkra és az általunk épített jövőre gondolunk.
Bruno Del Medico, aki 1946-ban született Sabaudiában (Olaszország), szakmai pályafutása során az informatika és a szoftverfejlesztés területén dolgozott. Később a legfrissebb tudományos elméletek, például a kvantumelmélet metafizikai értelmezésének tanulmányozásával és népszerűsítésével foglalkozott. Jelenleg Bruno Del Medico számos, az Edizioni PensareDiverso kiadónál megjelent mű szerzője. Bruno Del Medico munkája a műszaki tudományok területén a hagyományos narratíváktól kritikus, független és nem konvencionális megközelítésével tűnik ki. Ahelyett, hogy pusztán a standard értelmezésekre vagy a tisztán tudományos témákkal kapcsolatos általános konszenzusra korlátozódna, Bruno Del Medico gyakran az árral szemben úszó alternatív perspektívákat tár fel, megkérdőjelezve az általánosan elfogadott feltételezéseket.
Műveinek egyik jellegzetessége az a képesség, hogy a tudományt, az etikát és a filozófiát nyílt párbeszédbe fonja össze, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy önállóan gondolkodjon, és mérlegelje a technológiai és tudományos innovációk mélyebb következményeit.