Anicius Manlius Severinus Boethius a késő antikvitás egyik legnagyobb gondolkodója volt, aki előkelő római családban született, magas állami tisztségeket viselt, majd a politikai fordulatok áldozataként börtönbe került, és rövid, tragikus életét a filozófia és a keresztény műveltség határán élte le. Híres műveivel hidat épített az ókori görög bölcselet és a középkori latin kultúra között: fordításaival, kommentárjaival és logikai írásaival évszázadokra meghatározta, miként tanul Európa érvelni, különbséget tenni igazság és látszat között, valamint miként lehet a tudást rendszerezni. Legmaradandóbb alkotásában a szenvedés, a szerencse változékonysága, az emberi szabadság és a belső béke kérdéseit vizsgálta, olyan hangon, amely egyszerre személyes és időtlen. Műveinek ereje ma is abban rejlik, hogy a bizonytalanság, a veszteség és a kiszolgáltatottság tapasztalatára ad méltóságteljes, gondolkodásra ösztönző választ. Boethius jelentősége abban áll, hogy nemcsak megőrizte az antik filozófia örökségét, hanem át is formálta azt a későbbi korok számára; ezért ma is azoknak kínál sokat, akik az értelem, a hit és az emberi kitartás kapcsolatát keresik, különösen az olvasóknak, akik szeretik a mély, elmélkedő, vigaszt nyújtó klasszikusokat.