Arthur Schnitzler 1862-ben született Bécsben, egy művelt zsidó polgárcsaládban, és eredetileg orvosként kezdte pályáját, mielőtt végleg az irodalom és a színház felé fordult volna. A századforduló pezsgő, mégis szorongásokkal teli bécsi világának egyik legélesebb megfigyelője lett, aki drámáiban, elbeszéléseiben és regényeiben a városi ember vágyait, öncsalásait és erkölcsi bizonytalanságait ábrázolta rendkívüli finomsággal. Művészetének középpontjában gyakran a szerelem, a vágy, a féltékenység, a társadalmi szerepek és az identitás törékenysége állt, miközben különösen érzékenyen mutatta meg a tudattalan működését és az emberi kapcsolatok rejtett feszültségeit. Nem véletlen, hogy egyik legismertebb műve, az álomszerű éjszakai látomásokkal dolgozó alkotás ma is újra és újra megszólítja az olvasókat: Schnitzler pontosan látta, milyen könnyen bomlik fel a hétköznapi önkép, ha a vágy és a félelem felszínre tör. Jelentősége abban áll, hogy modern lélektani látásmódjával megelőlegezte a 20. századi irodalom és pszichológia számos felismerését, miközben elegáns, ironikus stílusa ma is élővé teszi műveit. Azok fogják különösen élvezni, akik szeretik a lélek mélyrétegeit feltáró, finom társadalomkritikát, a bécsi modernizmus hangulatát és az emberi kapcsolatok bonyolultságát érzékenyen ábrázoló irodalmat.