Bemutatkozik François Alliot, a Nerial kreatív igazgatója

Balra vagy jobbra, büntetés vagy kegyelem – a Nerial a Reigns segítségével egy igen vonzó rést talált az indie játékok piacán. A Tinder-stílusú húzást az interaktív történetmeséléssel ötvöző egyedi keverék a törekvő uralkodók hatalmas közönségét is lenyűgözte. A játék sikere olyan népszerű franchise-okkal való együttműködéseket is eredményezett, mint a Trónok harca, a Three Kingdoms és legutóbb a The Witcher.

Örömmel jelenthetjük be, hogy François Alliot, a Nerial kreatív igazgatója és társalapítója a mai beszélgetőpartnerünk, akivel megismerjük a stúdió kezdeti időszakát, a zászlóshajójuknak számító Reigns sorozat inspirációját és a Reigns: The Witcher fejlesztési folyamatát.

2013-ban kezdtem, amikor a feleségemmel, Tamarával Londonba költöztünk, miután egy ideig Párizsban dolgoztam tanácsadóként. Az első játékom egy Singular nevű kis projekt volt, amely segített megérteni, hogyan kell egy indie játékot megtervezni, és megismerkedtem a londoni indie-szcénával – itt találkoztam Arnaud De Bockkal, akivel 2015-ben létrehoztuk a Magic Shotot, majd 2016-ban a Reignst.

A Nerial valójában a netes becenevem volt, ezért logikusnak tűnt, hogy megtartsuk a nevet, amikor a stúdiót aköré építettük. A Reigns után szoros kapcsolatot tartottunk fent a Devolverrel, és úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk hozzájuk, amikor stúdiókat kerestek felvásárlásra.

Ó, igen, határozottan. Még mindig ez a legnagyobb sikerünk. Egy kicsit meglepetésként is ért minket; láttuk, hogy a játék milyen jól működik, de nem számítottunk arra, hogy emberek millióihoz jutunk el.

Úgy gondolom, hogy a 2016-os környezet, amikor kiadtuk a Reignst, nagyon különbözik a mai környezettől, különösen a mobil terén. Akkoriban még erős volt a prémiumpiac, nem voltak előfizetéses szolgáltatások, és nagyon másképp kellett játékosokat szerezni és a játékokat piacra dobni.

Mindegyiket imádom. Mindegyik különleges, még azok is, amelyek nem találtak olyan nagy közönségre, mint a Reigns. Különösen szerettem a Card Sharkon dolgozni, amely egy, a 18. századi Franciaországban játszódó, kalandos kártyacsalás-szimulátor. A történelem és az irodalom volt az első szerelmem és a fő tanulmányi területem, így a Card Shark fejlesztése tökéletes volt arra, hogy újra kapcsolódjak a kezdeti szenvedélyeimhez.

Azt hiszem, hogy a Reignsről a legelső beszélgetés Arnaud De Bock és köztem zajlott 2015-ben a londoni Anchor pubban. Arnaud akkoriban Tinderezett, és úgy gondolta, hogy a jobbra-balra húzás nagyszerű játékelem lehetne. Az ötlet az volt, hogy a király jobbra és balra húzva válaszol fennségesen a tanácsadóinak, és ebből alakult ki a Tinder és a Trónok harca keverékének teljes koncepciója.

Balesetek, megbeszélések és csodálat mások munkája iránt. A Her Majesty-vel olyan verziót szerettünk volna létrehozni, amelyben a királynő is szerepel, így beszélgetni kezdtünk egy barátunkkal, Leigh Alexanderrel. Trónok harca-rajongókként érdeklődve megkerestük őket, és kiderült, hogy a sorozat készítői maguk is Reigns-játékosok, és határozottan benne vannak a dologban!

A döntésnél az is szerepet játszott, hogy Geralt milyen érdekes helyet foglal el a Vaják-univerzum társadalompolitikájában. Kiközösített, de a képességei miatt mindenkinek szüksége van rá. Varázslatos lény, de nem varázsló. Ember – vagy legalábbis az volt valamikor –, de már nem igazán látják szívesen az emberek. Másrészt a nem emberi lényekhez is vonzódik, de közéjük sem igazán illik be.

Ezt a kettősséget szem előtt tartva úgy gondoltuk, hogy a játékot Geralt köré építjük, és őt használjuk arra, hogy bemutassuk a sorozat politikai hátterét és összetett kapcsolati szálait. Geralt szerepében a hagyományos Reigns-játékmenet egyensúlya a világban elfoglalt bizonytalan pozíciód fenntartásáért folytatott küzdelemmé válik.